Sárkánytojásokban gazdag húsvétot nektek! (:

3. rész - Reggel az új helyen

Reggel Jégkása arra ébredt, hogy valami csiklandozza az orrát. Mikor kinyitotta a szemét, már határozottan érezte hogy valami van rajta, de ugyebár a Siklók nem látnak maguk elé. Karmával megvakarta az orrát, és egyszercsak egy Tűzféreg ugrott le onnan, és futott el, átcsusszanva a boxajtó alatt. Jégkása meg csak bámult utána.
- Egy Tűzféreg? Ez meg honnan...?
- A padlásról. - felelte Borostyán. - ott laknak.
- Jah. - ásított álmosan Liliom.
- Ééértem.... amúgy, jó reggelt! Hogy aludtatok csajok?
- Jól. - mosolygott Borostyán.
- Én még annál is jobban! Álmomban találkoztam egy siklóval, aki nagyon helyes volt, és fényesek a tüskéi és összességében olyan: aaaaaaaaaaaaaaaaaaa <3 - hadarta le Liliom. Borostyán és Jégkása meg csak bámult rá.
- öhm... bocsi, asszem kissé elragadtattam magam... heh... -felelte zavartan.
- És te Jégkása? Milyen volt itt aludni? - kérdezte Borostyán.
- Kényelmesen aludtam köszi. - mosolygott rá kedvesen. Az istálló még nem volt nyitva. Az emberek nem járkáltak fel alá, nem munkálkodott senki. A sárkányok ezt az időt használták ki arra hogy átbeszéljék barátaikkal azt a megannyi (valójában értelmetlen) dolgot, ami foglalkoztatta őket.
- Az emberek tehát még csak fél óra múlva jönnek? - kérdezte a lányoktól Jégkása.
- Igen, körül-belül. - felelte Liliom.
- Remek! Van időnk közelebbről megismerni egymást. Szóval.... mi a kedvenc ételetek?
- Hering! - mondta boldogan Liliom és megnyalta a száját.
- Sügér. - mosolygott Borostyán.
- Nekem is! Meg a tojás. - vidult fel egyből Jégkása is. Ettől belelkesült.
- Terep? - kérdezte aztán.
- Hegység. Ott jól lehet szlalomozni! Azt imádok. - nevetett Liliom.
- Én az erdőket szeretem. Legalábbis ha sétálni kell. Repülni pedig tenger felett megyek a legszívesebben.
- A kedvenc napszakotok?
- Hajnal. És az éjszaka.
- Nekem a naplemente. A fényhatás miatt... Tudjátok... az olyan romantikus... - halványan mosolygott is. Jégkása ámulva nézte. Sose látott még siklót aki így hasonlított rá, mint Borostyán. És csak bámultak egymás szemébe.
- Gyönyörű szemed van... - jegyezte meg halkan Jégkása.
- oh, köszi... - mondta és elkapta a tekintetét. Liliom meg furcsállva bámult rájuk.
- Most mi van? - kérdezte végül.
- Jah, semmi...
- Semmi... - felelték.
- Ahham.... okés. - Egyszercsak a túloldali boxok felől hangok jöttek. Chili ébredt fel.
- Na, hogy aludt őnagysága? - kérdezte Jégkása gúnyosan. Amaz szóra sem méltatta.
- Mi van Chili, elvitte a jak a nyelved? - kérdezte Borostyán is.
- Nem, de a barátodét hamarosan én magam tépem ki. - felelte és elfordult.
- Na azt próbáld meg! - felelte Liliom.
- Öhm, Liliom! ... asszem Jégkására gondolt.
- Jah....
- Ezt vegyem kihívásnak? - kérdezte aztán Jégkása.
- Vedd annak. Tudod hogy már tegnap széttéptelek volna ha nem vagyunk bezárva. - felelte Chili.
- Oké, akkor mit szólsz egy meccshez ma délután, odakint?
- Rendben. - mondta, s mindketten elég erőteljesen morogtak a másikra.
- Jégkása ne csináld! - mondta neki Borostyán.
- Sajnálom Borostyán, de meg kell védenem a becsületem.
- Oké, de akkor mi is megyünk! - felelte Liliom.


   Pár perccel ezek után, nyílt az istállóajtó, és Martin lépett be rajt. Elindult középen a boxok közöt hátrafelé. És közben végignézett minden sárkányt, némelyiket, amelyiket már ismert, és a sajátjait is megsimogatta kicsit. Ezt minden reggel megcsinálta, mielőtt még a többi lovas beözönlött volna oda. Jégkásáék kissé hátul voltak. De hamarosan oda is eljutott.
- Szerbusz Liliom. - simogatta meg kedvesen. A sárkány is odabújt hozzá. - A gazdád megint telefújja majd magát parfümmel? - kérdezte szórakozottan. Liliom csak kedvesen hortyogott.
- "Olyan szépet álmodtam....!"
- Biztosan. Csak ki ne találjon egy I <3 Martin feliratú pólót. - nevetett - attól kirázna a hideg. Add át neki, okés?
- "Oké főnök!" - és beletúrt orrával a hajába. Martin csak nevetett rajt. Tovább ment, és mivel Jégkása épp elfordult inni, továbbment Borostyánhoz, amíg megvárja hogy igyon. Odatette a sárkány elé a kezét a levegőbe, Borostyán pedig belehajolt, majd a fiú megvakargatta a sárkány fejét.
- És te hogy aludtál Borostyán? Hmm? Kipihented magad?
- "Igen." - felelte kedvesen. De persze Martin nem érthette.
- És készen állsz a versenyzésre?
- "Arra mindig!" - boldogan felkapta a fejét. Jégkása addigra már őket figyelte a szomszédból. Martin észre is vette.
- Úgy látom új udvarlója van a kisasszonynak. Aztán csak óvatosan.
- Borostyán bele is pirult. Válaszképp lekapta a sapkát a fiú fejéről és áthúzta a boxajtó benti felére, hogy ne érje el.
- Adod azt vissza! - nevetett, és utánanyúlt, de nem érte el.
- Borostyán! - mondta ekkor már kissé komolyabban. - Kérem a sapkámat. - A sárkány odament, és visszahelyezte a fejfedőt a helyére. Bár kissé ferdén. Martin nevetve igazgatta el a fején.
- Köszönöm. - és Jégkásához lépett.
- Na, és hogy aludt az uraság? Jó volt az első éjjel?
- "Hát, ilyen szomszédok közt isteni az ébredés."
- Felényújtotta a kezét, Jégkása pedig szinte gondolkodás nélkül odadörgölte orrát az arcához. Martin kicsit meg is lepődött. Áron állítása szerint Jégkása ugyanis eléggé bizalmatlan idegenekkel. Valószínűleg Áron mostohaszülei miatt.
- Jó fiú. - simogatta - ügyes vagy. - mosolygott közben. Hirtelen Chili felmordult mögötte. Martin odafordult hozzá.
- Nyugi nagyfiú! Nyugi.  ....  - kezét az orrára tette, Chili pedig lenyugodott.- Látod? Nincs semmi gond. - mondta. Egyszercsak nyílt a pajtaajtó, jött az első lovas a sárkányához. Martin elengedte a sárkányt, és elinult hátra, ki, mintha sűrgős dolga lenne. Talán nem akarta hogy lássák ahogy a sárkányokkal beszélget. De azért hátul még megnézte a Forrkatlanokat, és kiment a két Tájfumeránghoz is.
   Megindult a napi rutinos rohangálás, ahogy a sok ember beözönlött, és mindenki nekiesett a sárkányát pátyolgatni. Hatalmas zaj támadt. Az emberek vödrökkel, halakkal, és nyergekkel rohangáltak fel-alá, közben néha beszélgetve, ami ilyenkor, istállóban, mindig átmegy kiabálásba. Jégkása érdeklődve figyelte az eseményeket. Valaki leejtet egy halat, mire a mögötte jövő elcsúszott. Már talán mentőkre is szükség lett volna, úgy beverhette volna a fejét a boxajtókba, de az ott álló sárkány megragadta az ingénél fogva és így nem történt nagy baj.
- Fuh, köszi. - simogatta meg a fiú a sárkányt. - Jövök egy hallal a sárkányodnak Fruzsi! - kiáltott aztán át az istálló túloldalára.
- Inkább egy falat kockacukrot hozz neki, azt jobban szereti! Falánk állat. - jött a válasz nagy nevetések közepette.
- Jó a reggeli hangulat. - jegyezte meg Jégkása. - Tetszik.
- Nekem is. - mosolyogtak a lányok, majd összenevettek.
Egyszercsak egy új ember vágódott be az ajtón.
- Csá Fred, mizu? - köszönt neki egy hang. Á igen... amikor egy olyan helyen vagy, ahol mindenki ismer mindenkit. Nekem valahogy bejön....
- Heló Soma! Hoztam rádiót! - ordította ki, direkt, hogy mindenki hallja. Hirtelen vagy egy tucat ember sereglett oda hozzá, hogy kérjenek egy csatornát.
- Nah, mit akar a nép? - kérdezte aztán a fiú hangosan, a körülötte üvöltöző tömegtől. Igencsak élvezte a rá irányuló fokozott figyelmet.
- Class FM-et!! - válaszolták kórusban, de voltak persze akik inkább Petőfi rádiót akartak, de páran a Lánchídra szavaztak.
- Oké, nézzük mi megy a Class FM-en. - zárta végül le Fred, mire két csaj összepacsizott.
A fiú bekapcsolta a minirádiót, majd feltette egy kis polcra a bejárat előtt és füttyögve elindult befelé a nyergéért.
Közben a rádióban felhangzott a következő szám:

- Hát, ha még értenék is angolul... - morfondírozott Liliom.
- Ja. - helyeselt Jégkása a zenét élvezve. Borostyán már dúdolta is. Az istálló egy távolabbi pontján pedig valaki elkezdte torkaszakadtából énekelni, amit mindenki hangtalan bámulással fogadott.
- Hát igen, jó annak, aki Angliából jött. - morfondírozott Liliom.
- Olyanok is vannak? - kerekedett el Jégkása szeme.
- Persze, sok külföldi van.
- Sárkányok is?
- Persze. Van amelyik nem is ért normálisan velünk szót. Furán ejtik a sárkánybeszédben is a szavakat.
- Jaja. Én egyszer találkoztam egy Gronkellel, amelyiknek folyton megrándult a válla, mikor kimondta az "sz" hangot. - mondta Borostyán, min jót nevettek.
Ismerős hangok jöttek a bejárat felől, és hamarosan feltűnt az ajtóban Kinga. Borostyán rögtönfelkapta a fejét és átdugta a fejét a boxajtón, hogy odalásson.
- Végre! - csillogott a szeme, és megnyalta a szája szélét. Kinga már messziről mosolygott rá. Gyors léptekkel ment oda hozzá, közben pedig megsimította az éppen útban álló Liliom orrát.
- Szerbusz Borostyán, hogy vagy? - simogatta meg végre saját sárkányát.
- "Nagyon jól, te?" - dörgölőzött oda a sikló kedvesen.
- Na várj, mindjárt jön a reggelid, aztán edzünk. - kacsintott rá a lány és elindult halért.
- Kedves gazdád van Hercegnő. - mondta elismerően Jégkása. Borostyán elpirult.
- Köszi... De valóban így van.
- Jahj, jöhetne már Viki, kezdek elfáradni a semmittevésben! - ült le a szalmára Liliom.
- Nekem is mehetnékem van már, de ki tudja mikor jönnek... - válaszolta Jégkása.
- Na, itt is vagyok! - jött oda ismét Kinga egy csörömpölő vödörrel, aminek süér tartalmát bele is borította Borostyán etetőjébe. Amaz rögtön enni kezdett. Kinga alig bírta kinyitni az ajtót, hogy bemennyen lecsutakolni. Végül az nyaka alatt bújt át, és jutott az oldalához.
- Azért meg ne fulladj. - nevetett a lány és nekilátott a pikkelyek kifényesítésének. Közben Liliom és Jégkása szinte csorgó nyállal figyelték a jelenetet.
- Mi az? - fordult oda Borostyán.
- Semmi... - rázta meg a fejét Jégkása, hogy felébredjen. - ...csak éhesek vagyunk.
- Adjak?
- Nem, köszi, biztos mindjárt jönnek hozzánk is... - fordult bejjebb.
- Redben, de én feljánlottm! - mosolygott é újra belevetette magát a halastálba.
- Jahj, mikor történik ár valami? - hemperedett le ismét Liliom.
- Nyugi, mindjárt jön Viki is, csak Martint keresi égen-földön! - szólt oda Kinga, aztán kiment és elsétált a nyeregért.
- Nah, már megint... - sóhajttot fel Liliom.
- Mintha te nem ilyen lennél szerelmesen. - nevetett Borostyán.
- Kikérem magamnak! Én sokkal normálisabb vagyok! - ált fel. - Csak 4-szer rohantam utánuk minden nap! - emelte orrát diadalmasan az égnek, aztán mind nevetésben törtek ki.
- Hé, ott az alvégen, van aki még pihenni szeretne! - szólt át egy öreg cipzárhát kicsit arrébbról.
- Bocsánat! - szólt vissza még mindig nevetve Liliom.
- Jahhj... Ilyen jót is rég nevettem. - mosolygott Jégkása.
- Nem szoktál nevetni? - kérdezték egyszerre a nőstények.
- Hát... nem igazán volt min, vagy kivel... - komorodott el.
- Nem voltak barátaid az előző helyeden? - kérdezte szomorúan Borostyán.
- HelyeIMen. Sok helyütt voltunk már, mindig volt valami... De amúgy nem, nem igazán voltak...
- Szegény... - fintorgott Borostyán.
- Akkor ez a szerencsenapod hapsikám! Mert mostantól van kettő is! - mondta boldogan Liliom, amin Jégkása igencsak meglepődött.
- Persze csak ha igényt tartasz ránk. - mosolygott tovább.
- Valóban? - nézett döbbenten felváltva rájuk Jégkása. Mindketten helyeslően biccentettek, aztán összemosolyogtak.
- Köszönöm. Ti egészen másik vagytok, mint akiket eddig ismertem.
- Még szerencse, Liliomból csak egy van! - vett fel ismét diadalittas pózt Liliom, de megint elnevették maguk.
Ekkor jött meg Kinga a nyereggel felpakolva.
- Bocsi Borostyán, hogy eddig tartott, valaki összekeverte a nyergeket, és még megkellett kűzdenem Zsófival a miénkért. - jött oda és megpróbálta a lábával kinyitni az ajtót, hogy feltehesse a nyerget sárkányára, de szabad kéz hiányában, ez valahogy nehezebben ment...
- Tessék! - nyúlt oda egy kéz és kinyitotta az ajtót résnyire, hogy a lány beférjen.
- K-köszi... - nézett fel zavarodottan Kinga és Áron szemeivel találta szemben magát.
- Jahj, te vagy az, hirtelen nem tudtam ki volt. - mosolyodott el és bement Borostyánhoz.
- Nincs mit. - nevetett a fiú. - Amúgy szia.
- Heló. - mosolygott az és rátette a nyerget hátasára. Jégkása közben meglökte gazdája vállát, hogy vele is foglalkozzon. Főleg mivel már elég éhes!
- Szerbusz Jégkása, csak nem korog a gyomrod? - simogatta meg az orrát.
- Kopog a szemem! - felelte és sürgetően meglökte.
- Jól van, hozom! - mondta hát a fiú és elballagott élelemért. Közben végre Viki is befutott.
- Szia Kinga, láttad ma már Martint?? - lihegte.
- Szia Viki, és nem, ma még nem láttam. De nem is te lennél, ha nem így kezdenéd. - mosolygott.
- Pfujj, mi ez a szag? - hőkölt hátra gazdájától Liliom.
- Mi a baj Liliom? Ez csak egy kis levendula illat!
- Innen érezzük! - állt Kinga befogott orral, és még borostyán fél orrlyuka elé is odatette a tenyerét.
- Jól van na, talán egy kicsit túlzásba vittem... - szabadkozott a lány.
- Szerintem vedd át ezt a felsőt, menj el halért Liliomnak, és mindjárt sokkal tűrhetőbb lesz! - ajánlotta Kinga.
- De ez a legjobb felsőőőm! - nyafogott Viki.
- Viki! Legalább Liliom kedvéért! - kérlelte Kinga.
- Oké oké, megyek.... - hajtotta le a fejét és visszaindult az öltözőbe. Közben Áron elhaladt mellette a vödör hallal a kezében.
- Szia Áron... - sóhajtott szomorúan Viki.
- Szia! Húú.... ez mi?? - értetlenkedett mikor megcsapta orrát a parfümillat.
- Levendula. De ne kezdd te is! - mérgelődött a lány és kiment.
- Mi baja? - ment oda a boxokhoz.
- Leparncsoltam róla a legjobb pólóját. - forgatta meg nevetve a szeét King válaszul és kitárta a boxajtót.
- Na, mi mentünk edzeni! Sziasztok! - vezette ki Borostyánt az ajtón.
- Rendben, sziasztok!
- "Sziasztok!" - nézett hátra Borostyán.
- "Csáó!" - köszönt Jégkása is, erre az egy szóra abbahagyva a kajálást.
- "Hali!" - ordította Liliom is. Nem mintha süket lenne, csak szeret hangosan komunikálni. Hogy miért? Fogalmam sincs, de ha gondoljátok kérdezzétek meg tőle, ha öszefuttok vele!
Hamarosan Liliom is jól belakott, és Viki vezetésével gyorsan el is tűntek. Viki állítása szerint halszagúan biztos nem lesz olyan vonzó, mint levendulillatúan lett volna, de azért ha siet, talán még elcsípheti élete szerelmét! Ezzel a jelmondattal már az ajtóban felült Liliomra és el is repültek. Áron lassan, ráérősen dolgozgatott Jégkása kicsinosításán, ahogy azt legtöbbször szokta. Beidegződött neki, hogy ha hosszan csutakolja Jégkását, akkor a nevelőszülei nem mondhatják, hogy ne babuzsgassa órákig, hisz ők nem tudhatják mennyivel gyorsabban is lehetne ezt. Állításuk szerint ugyanis elég azzal a sárkánnyal csak annyit foglalkoznia, hogy ne pusztuljon meg. Amúgymeg ők tesznek rá..... Na mindegy, azt hiszem ez már nem teljesen idetartozik. A lényeg, hogy Áron kiélvez minden pillanatot, amit Siklósárkányával tölthet.
- Minden oké, ugye? - súgta oda Jégkásának még, mielőtt elindultak volna ők is kifelé.
- "Persze, még jobb is." - szuszogta barátságosan.
- Akkor rendben van. - simogatta meg Áron sárkánya oldalát és, kisétáltak a kapun.