Sárkánytojásokban gazdag húsvétot nektek! (:

3. rész - Reggel az új helyen

Reggel Jégkása arra ébredt, hogy valami csiklandozza az orrát. Mikor kinyitotta a szemét, már határozottan érezte hogy valami van rajta, de ugyebár a Siklók nem látnak maguk elé. Karmával megvakarta az orrát, és egyszercsak egy Tűzféreg ugrott le onnan, és futott el, átcsusszanva a boxajtó alatt. Jégkása meg csak bámult utána.
- Egy Tűzféreg? Ez meg honnan...?
- A padlásról. - felelte Borostyán. - ott laknak.
- Jah. - ásított álmosan Liliom.
- Ééértem.... amúgy, jó reggelt! Hogy aludtatok csajok?
- Jól. - mosolygott Borostyán.
- Én még annál is jobban! Álmomban találkoztam egy siklóval, aki nagyon helyes volt, és fényesek a tüskéi és összességében olyan: aaaaaaaaaaaaaaaaaaa <3 - hadarta le Liliom. Borostyán és Jégkása meg csak bámult rá.
- öhm... bocsi, asszem kissé elragadtattam magam... heh... -felelte zavartan.
- És te Jégkása? Milyen volt itt aludni? - kérdezte Borostyán.
- Kényelmesen aludtam köszi. - mosolygott rá kedvesen. Az istálló még nem volt nyitva. Az emberek nem járkáltak fel alá, nem munkálkodott senki. A sárkányok ezt az időt használták ki arra hogy átbeszéljék barátaikkal azt a megannyi (valójában értelmetlen) dolgot, ami foglalkoztatta őket.
- Az emberek tehát még csak fél óra múlva jönnek? - kérdezte a lányoktól Jégkása.
- Igen, körül-belül. - felelte Liliom.
- Remek! Van időnk közelebbről megismerni egymást. Szóval.... mi a kedvenc ételetek?
- Hering! - mondta boldogan Liliom és megnyalta a száját.
- Sügér. - mosolygott Borostyán.
- Nekem is! Meg a tojás. - vidult fel egyből Jégkása is. Ettől belelkesült.
- Terep? - kérdezte aztán.
- Hegység. Ott jól lehet szlalomozni! Azt imádok. - nevetett Liliom.
- Én az erdőket szeretem. Legalábbis ha sétálni kell. Repülni pedig tenger felett megyek a legszívesebben.
- A kedvenc napszakotok?
- Hajnal. És az éjszaka.
- Nekem a naplemente. A fényhatás miatt... Tudjátok... az olyan romantikus... - halványan mosolygott is. Jégkása ámulva nézte. Sose látott még siklót aki így hasonlított rá, mint Borostyán. És csak bámultak egymás szemébe.
- Gyönyörű szemed van... - jegyezte meg halkan Jégkása.
- oh, köszi... - mondta és elkapta a tekintetét. Liliom meg furcsállva bámult rájuk.
- Most mi van? - kérdezte végül.
- Jah, semmi...
- Semmi... - felelték.
- Ahham.... okés. - Egyszercsak a túloldali boxok felől hangok jöttek. Chili ébredt fel.
- Na, hogy aludt őnagysága? - kérdezte Jégkása gúnyosan. Amaz szóra sem méltatta.
- Mi van Chili, elvitte a jak a nyelved? - kérdezte Borostyán is.
- Nem, de a barátodét hamarosan én magam tépem ki. - felelte és elfordult.
- Na azt próbáld meg! - felelte Liliom.
- Öhm, Liliom! ... asszem Jégkására gondolt.
- Jah....
- Ezt vegyem kihívásnak? - kérdezte aztán Jégkása.
- Vedd annak. Tudod hogy már tegnap széttéptelek volna ha nem vagyunk bezárva. - felelte Chili.
- Oké, akkor mit szólsz egy meccshez ma délután, odakint?
- Rendben. - mondta, s mindketten elég erőteljesen morogtak a másikra.
- Jégkása ne csináld! - mondta neki Borostyán.
- Sajnálom Borostyán, de meg kell védenem a becsületem.
- Oké, de akkor mi is megyünk! - felelte Liliom.


   Pár perccel ezek után, nyílt az istállóajtó, és Martin lépett be rajt. Elindult középen a boxok közöt hátrafelé. És közben végignézett minden sárkányt, némelyiket, amelyiket már ismert, és a sajátjait is megsimogatta kicsit. Ezt minden reggel megcsinálta, mielőtt még a többi lovas beözönlött volna oda. Jégkásáék kissé hátul voltak. De hamarosan oda is eljutott.
- Szerbusz Liliom. - simogatta meg kedvesen. A sárkány is odabújt hozzá. - A gazdád megint telefújja majd magát parfümmel? - kérdezte szórakozottan. Liliom csak kedvesen hortyogott.
- "Olyan szépet álmodtam....!"
- Biztosan. Csak ki ne találjon egy I <3 Martin feliratú pólót. - nevetett - attól kirázna a hideg. Add át neki, okés?
- "Oké főnök!" - és beletúrt orrával a hajába. Martin csak nevetett rajt. Tovább ment, és mivel Jégkása épp elfordult inni, továbbment Borostyánhoz, amíg megvárja hogy igyon. Odatette a sárkány elé a kezét a levegőbe, Borostyán pedig belehajolt, majd a fiú megvakargatta a sárkány fejét.
- És te hogy aludtál Borostyán? Hmm? Kipihented magad?
- "Igen." - felelte kedvesen. De persze Martin nem érthette.
- És készen állsz a versenyzésre?
- "Arra mindig!" - boldogan felkapta a fejét. Jégkása addigra már őket figyelte a szomszédból. Martin észre is vette.
- Úgy látom új udvarlója van a kisasszonynak. Aztán csak óvatosan.
- Borostyán bele is pirult. Válaszképp lekapta a sapkát a fiú fejéről és áthúzta a boxajtó benti felére, hogy ne érje el.
- Adod azt vissza! - nevetett, és utánanyúlt, de nem érte el.
- Borostyán! - mondta ekkor már kissé komolyabban. - Kérem a sapkámat. - A sárkány odament, és visszahelyezte a fejfedőt a helyére. Bár kissé ferdén. Martin nevetve igazgatta el a fején.
- Köszönöm. - és Jégkásához lépett.
- Na, és hogy aludt az uraság? Jó volt az első éjjel?
- "Hát, ilyen szomszédok közt isteni az ébredés."
- Felényújtotta a kezét, Jégkása pedig szinte gondolkodás nélkül odadörgölte orrát az arcához. Martin kicsit meg is lepődött. Áron állítása szerint Jégkása ugyanis eléggé bizalmatlan idegenekkel. Valószínűleg Áron mostohaszülei miatt.
- Jó fiú. - simogatta - ügyes vagy. - mosolygott közben. Hirtelen Chili felmordult mögötte. Martin odafordult hozzá.
- Nyugi nagyfiú! Nyugi.  ....  - kezét az orrára tette, Chili pedig lenyugodott.- Látod? Nincs semmi gond. - mondta. Egyszercsak nyílt a pajtaajtó, jött az első lovas a sárkányához. Martin elengedte a sárkányt, és elinult hátra, ki, mintha sűrgős dolga lenne. Talán nem akarta hogy lássák ahogy a sárkányokkal beszélget. De azért hátul még megnézte a Forrkatlanokat, és kiment a két Tájfumeránghoz is.
   Megindult a napi rutinos rohangálás, ahogy a sok ember beözönlött, és mindenki nekiesett a sárkányát pátyolgatni. Hatalmas zaj támadt. Az emberek vödrökkel, halakkal, és nyergekkel rohangáltak fel-alá, közben néha beszélgetve, ami ilyenkor, istállóban, mindig átmegy kiabálásba. Jégkása érdeklődve figyelte az eseményeket. Valaki leejtet egy halat, mire a mögötte jövő elcsúszott. Már talán mentőkre is szükség lett volna, úgy beverhette volna a fejét a boxajtókba, de az ott álló sárkány megragadta az ingénél fogva és így nem történt nagy baj.
- Fuh, köszi. - simogatta meg a fiú a sárkányt. - Jövök egy hallal a sárkányodnak Fruzsi! - kiáltott aztán át az istálló túloldalára.
- Inkább egy falat kockacukrot hozz neki, azt jobban szereti! Falánk állat. - jött a válasz nagy nevetések közepette.
- Jó a reggeli hangulat. - jegyezte meg Jégkása. - Tetszik.
- Nekem is. - mosolyogtak a lányok, majd összenevettek.
Egyszercsak egy új ember vágódott be az ajtón.
- Csá Fred, mizu? - köszönt neki egy hang. Á igen... amikor egy olyan helyen vagy, ahol mindenki ismer mindenkit. Nekem valahogy bejön....
- Heló Soma! Hoztam rádiót! - ordította ki, direkt, hogy mindenki hallja. Hirtelen vagy egy tucat ember sereglett oda hozzá, hogy kérjenek egy csatornát.
- Nah, mit akar a nép? - kérdezte aztán a fiú hangosan, a körülötte üvöltöző tömegtől. Igencsak élvezte a rá irányuló fokozott figyelmet.
- Class FM-et!! - válaszolták kórusban, de voltak persze akik inkább Petőfi rádiót akartak, de páran a Lánchídra szavaztak.
- Oké, nézzük mi megy a Class FM-en. - zárta végül le Fred, mire két csaj összepacsizott.
A fiú bekapcsolta a minirádiót, majd feltette egy kis polcra a bejárat előtt és füttyögve elindult befelé a nyergéért.
Közben a rádióban felhangzott a következő szám:

- Hát, ha még értenék is angolul... - morfondírozott Liliom.
- Ja. - helyeselt Jégkása a zenét élvezve. Borostyán már dúdolta is. Az istálló egy távolabbi pontján pedig valaki elkezdte torkaszakadtából énekelni, amit mindenki hangtalan bámulással fogadott.
- Hát igen, jó annak, aki Angliából jött. - morfondírozott Liliom.
- Olyanok is vannak? - kerekedett el Jégkása szeme.
- Persze, sok külföldi van.
- Sárkányok is?
- Persze. Van amelyik nem is ért normálisan velünk szót. Furán ejtik a sárkánybeszédben is a szavakat.
- Jaja. Én egyszer találkoztam egy Gronkellel, amelyiknek folyton megrándult a válla, mikor kimondta az "sz" hangot. - mondta Borostyán, min jót nevettek.
Ismerős hangok jöttek a bejárat felől, és hamarosan feltűnt az ajtóban Kinga. Borostyán rögtönfelkapta a fejét és átdugta a fejét a boxajtón, hogy odalásson.
- Végre! - csillogott a szeme, és megnyalta a szája szélét. Kinga már messziről mosolygott rá. Gyors léptekkel ment oda hozzá, közben pedig megsimította az éppen útban álló Liliom orrát.
- Szerbusz Borostyán, hogy vagy? - simogatta meg végre saját sárkányát.
- "Nagyon jól, te?" - dörgölőzött oda a sikló kedvesen.
- Na várj, mindjárt jön a reggelid, aztán edzünk. - kacsintott rá a lány és elindult halért.
- Kedves gazdád van Hercegnő. - mondta elismerően Jégkása. Borostyán elpirult.
- Köszi... De valóban így van.
- Jahj, jöhetne már Viki, kezdek elfáradni a semmittevésben! - ült le a szalmára Liliom.
- Nekem is mehetnékem van már, de ki tudja mikor jönnek... - válaszolta Jégkása.
- Na, itt is vagyok! - jött oda ismét Kinga egy csörömpölő vödörrel, aminek süér tartalmát bele is borította Borostyán etetőjébe. Amaz rögtön enni kezdett. Kinga alig bírta kinyitni az ajtót, hogy bemennyen lecsutakolni. Végül az nyaka alatt bújt át, és jutott az oldalához.
- Azért meg ne fulladj. - nevetett a lány és nekilátott a pikkelyek kifényesítésének. Közben Liliom és Jégkása szinte csorgó nyállal figyelték a jelenetet.
- Mi az? - fordult oda Borostyán.
- Semmi... - rázta meg a fejét Jégkása, hogy felébredjen. - ...csak éhesek vagyunk.
- Adjak?
- Nem, köszi, biztos mindjárt jönnek hozzánk is... - fordult bejjebb.
- Redben, de én feljánlottm! - mosolygott é újra belevetette magát a halastálba.
- Jahj, mikor történik ár valami? - hemperedett le ismét Liliom.
- Nyugi, mindjárt jön Viki is, csak Martint keresi égen-földön! - szólt oda Kinga, aztán kiment és elsétált a nyeregért.
- Nah, már megint... - sóhajttot fel Liliom.
- Mintha te nem ilyen lennél szerelmesen. - nevetett Borostyán.
- Kikérem magamnak! Én sokkal normálisabb vagyok! - ált fel. - Csak 4-szer rohantam utánuk minden nap! - emelte orrát diadalmasan az égnek, aztán mind nevetésben törtek ki.
- Hé, ott az alvégen, van aki még pihenni szeretne! - szólt át egy öreg cipzárhát kicsit arrébbról.
- Bocsánat! - szólt vissza még mindig nevetve Liliom.
- Jahhj... Ilyen jót is rég nevettem. - mosolygott Jégkása.
- Nem szoktál nevetni? - kérdezték egyszerre a nőstények.
- Hát... nem igazán volt min, vagy kivel... - komorodott el.
- Nem voltak barátaid az előző helyeden? - kérdezte szomorúan Borostyán.
- HelyeIMen. Sok helyütt voltunk már, mindig volt valami... De amúgy nem, nem igazán voltak...
- Szegény... - fintorgott Borostyán.
- Akkor ez a szerencsenapod hapsikám! Mert mostantól van kettő is! - mondta boldogan Liliom, amin Jégkása igencsak meglepődött.
- Persze csak ha igényt tartasz ránk. - mosolygott tovább.
- Valóban? - nézett döbbenten felváltva rájuk Jégkása. Mindketten helyeslően biccentettek, aztán összemosolyogtak.
- Köszönöm. Ti egészen másik vagytok, mint akiket eddig ismertem.
- Még szerencse, Liliomból csak egy van! - vett fel ismét diadalittas pózt Liliom, de megint elnevették maguk.
Ekkor jött meg Kinga a nyereggel felpakolva.
- Bocsi Borostyán, hogy eddig tartott, valaki összekeverte a nyergeket, és még megkellett kűzdenem Zsófival a miénkért. - jött oda és megpróbálta a lábával kinyitni az ajtót, hogy feltehesse a nyerget sárkányára, de szabad kéz hiányában, ez valahogy nehezebben ment...
- Tessék! - nyúlt oda egy kéz és kinyitotta az ajtót résnyire, hogy a lány beférjen.
- K-köszi... - nézett fel zavarodottan Kinga és Áron szemeivel találta szemben magát.
- Jahj, te vagy az, hirtelen nem tudtam ki volt. - mosolyodott el és bement Borostyánhoz.
- Nincs mit. - nevetett a fiú. - Amúgy szia.
- Heló. - mosolygott az és rátette a nyerget hátasára. Jégkása közben meglökte gazdája vállát, hogy vele is foglalkozzon. Főleg mivel már elég éhes!
- Szerbusz Jégkása, csak nem korog a gyomrod? - simogatta meg az orrát.
- Kopog a szemem! - felelte és sürgetően meglökte.
- Jól van, hozom! - mondta hát a fiú és elballagott élelemért. Közben végre Viki is befutott.
- Szia Kinga, láttad ma már Martint?? - lihegte.
- Szia Viki, és nem, ma még nem láttam. De nem is te lennél, ha nem így kezdenéd. - mosolygott.
- Pfujj, mi ez a szag? - hőkölt hátra gazdájától Liliom.
- Mi a baj Liliom? Ez csak egy kis levendula illat!
- Innen érezzük! - állt Kinga befogott orral, és még borostyán fél orrlyuka elé is odatette a tenyerét.
- Jól van na, talán egy kicsit túlzásba vittem... - szabadkozott a lány.
- Szerintem vedd át ezt a felsőt, menj el halért Liliomnak, és mindjárt sokkal tűrhetőbb lesz! - ajánlotta Kinga.
- De ez a legjobb felsőőőm! - nyafogott Viki.
- Viki! Legalább Liliom kedvéért! - kérlelte Kinga.
- Oké oké, megyek.... - hajtotta le a fejét és visszaindult az öltözőbe. Közben Áron elhaladt mellette a vödör hallal a kezében.
- Szia Áron... - sóhajtott szomorúan Viki.
- Szia! Húú.... ez mi?? - értetlenkedett mikor megcsapta orrát a parfümillat.
- Levendula. De ne kezdd te is! - mérgelődött a lány és kiment.
- Mi baja? - ment oda a boxokhoz.
- Leparncsoltam róla a legjobb pólóját. - forgatta meg nevetve a szeét King válaszul és kitárta a boxajtót.
- Na, mi mentünk edzeni! Sziasztok! - vezette ki Borostyánt az ajtón.
- Rendben, sziasztok!
- "Sziasztok!" - nézett hátra Borostyán.
- "Csáó!" - köszönt Jégkása is, erre az egy szóra abbahagyva a kajálást.
- "Hali!" - ordította Liliom is. Nem mintha süket lenne, csak szeret hangosan komunikálni. Hogy miért? Fogalmam sincs, de ha gondoljátok kérdezzétek meg tőle, ha öszefuttok vele!
Hamarosan Liliom is jól belakott, és Viki vezetésével gyorsan el is tűntek. Viki állítása szerint halszagúan biztos nem lesz olyan vonzó, mint levendulillatúan lett volna, de azért ha siet, talán még elcsípheti élete szerelmét! Ezzel a jelmondattal már az ajtóban felült Liliomra és el is repültek. Áron lassan, ráérősen dolgozgatott Jégkása kicsinosításán, ahogy azt legtöbbször szokta. Beidegződött neki, hogy ha hosszan csutakolja Jégkását, akkor a nevelőszülei nem mondhatják, hogy ne babuzsgassa órákig, hisz ők nem tudhatják mennyivel gyorsabban is lehetne ezt. Állításuk szerint ugyanis elég azzal a sárkánnyal csak annyit foglalkoznia, hogy ne pusztuljon meg. Amúgymeg ők tesznek rá..... Na mindegy, azt hiszem ez már nem teljesen idetartozik. A lényeg, hogy Áron kiélvez minden pillanatot, amit Siklósárkányával tölthet.
- Minden oké, ugye? - súgta oda Jégkásának még, mielőtt elindultak volna ők is kifelé.
- "Persze, még jobb is." - szuszogta barátságosan.
- Akkor rendben van. - simogatta meg Áron sárkánya oldalát és, kisétáltak a kapun.

2. rész - Az új box-szomszéd

Miután az emberek elmentek, a sárkányok is elkezdtek beszélgetni a saját nyelvükön. Először Jégkása szólalt meg.
- Sziasztok lányok! Én Jégkása vagyok.
- Szerbusz, az én nevem Liliom.
- Borostyán - felelte kissé egykedvűen a túloldalt lévő sikló.
- Mi a baj Borostyán? - kérdezte Liliom átkiáltva Jégkásán.
- Semmi... - felelte az.
- Történt valami? - kérdezte Jégkása Liliomot.
- Áá semmi, csak megint megsértődött, mert azt mondtam, nagy a hátsója.
- Liliom! - szólt rá az.
- Tudod régen elég kövér volt és sokan piszkálták, hogy lassan olyan lesz mint egy Gronkel, azóta érzékeny az ilyesmire.
- Nem is igaz! Nem vagyok érzékeny! - mondta idegesen.
- Mondom én. - mondta Jégkása felé fordulva. Jégkása rápillantott Borostyánra. Végignézett rajt, majd azt mondta:
- Szerintem nincs semmi baj a súlyoddal. Jó alakod van! - mondta kedvesen. Borostyán egy kicsit elpirult.
- Látod Borostyán! Máris van egy udvarlód! - nevetett Liliom.
- Hát, szép csajoknak sok az udvarlója! - kacsintott Borostyánra.
- Dehogy van sok... még csak szép se vagyok.
- És mi van Chilivel? - kérdezte Liliom.
- Az ki? - kérdezett vissza Jégkása.
- Egy Szörnyennagy rémség az istállóból. Történetesen Borostyán boxával szemben lakik.
- Ó, értem.
- Igazából Borostyánnak már sokan udvaroltak. Sokkal többen mint nekem, de neki senki nem kellett. Már abban sem vagyok biztos volt-e szerelmes életében.
- Borostyán halkan lefetyelte a vizet, közben pedig némán hallgatta a beszélgetést. Ekkor egyszercsak nyílt a pajtaajtó és az a fiú és sárkány lépett be rajta, akitől Áron eligazítást kért mikor megérkezett.
- Na, emlegetett szamár! - mondta Liliom mikor meglátta őket. Ugyanis ők voltak Bálint és Chili. Miközben Chilit bevezették a boxába, Jégkása odasúgta Liliomnak:
- Ő lenne Chili?
- Igen. Termetes nem igaz?
- Hát az már biztos. - mondta elszörnyülködve Jégkása. Bálint még el sem ment, Chili már elkezdett dumálni Borostyánnak.
- Heló, Borostyán! Mizu édes?
- Borostyán lesütötte a szemét és nem válaszolt semmit. Láthatóan nagyon zavarta a dolog.
- Már megbocsáss, talán a barátja vagy? - kérdezte felháborodva Jégkása.
- Ki ez a kis mitugrász, és miről papol itt nekem? - kérdezte az halál nyugottan Liliomtól. Liliom nem is tudott válaszolni, mert Jégkása közbevágott.
- Jégkása a nevem. Te pedig bunkó vagy, ha nem tévedek? - az istállóban lévő minden sárkány elhallgatott erre. Chili volt a legfélelmetesebb és legagresszívabb sárkány az egész DragonHousban, senki nem mert visszaszólni neki. Eddig. Mindenki várta hogy a két sárkány mikor ugrik egymásnak. Egy pillanatig Chili sem tudta mit mondjon. Majd végül (hogy szépen fejezzem ki magam), "kedvesen" elmagyarázta neki, hogy egy ilyen kis pondró, mint ő ne dumálljon neki, és fogja be a száját. De Jégkása nem adta olyan könnyen az igazát.
- Ki mondta hogy te vagy a főnök? Nekem senki nem parancsol!
- Ha szabadon lennénk már régen széttéptelek volna, te kis.........!!! - mondta és nekiugrott a boxajtónak, de az akkor már be volt zárva.
- Mi van? Kifog rajtad az ajtó? - kérdezte gúnyosan. Ekkor Bálint (aki közben elment vízért) visszajött és ledobva a vödröket kezéből, megpróbálta lenyugtatni sárkányát. Mikor ez szépszóval már nem ment, erőteljesen visszalökte fejét az ajtó másik oldalára. Chili végül megadta magát neki.
- Bírjál már magaddal! - szólt rá erőteljesen Bálint. Majd visszament a vödrökért.
- Jégkása, hagyd. - mondta Liliom, nehogy megint felbosszantsa.
- De hát mindenkit terrorizál!
- Tényleg hagyd. - szólalt meg Borostyán is - Köszi a segítséget, de elbírok vele magam is.
- Oké... ahogy akarod.
- Végre valaki észnél van! - nevetett fel Chili. Borostyán komoly arcal felé fordult.
- Chili, kussolj.
Amaz meg is lepődött.
- Nem vagyok a csajod, szóval szállj le rólam!
- Húúúhuhúúúú! - hallatszott az istállóban több irányból is a "most beégtél" huhúzás. Chili lesütötte szemét és befordult a fal felé. Már zárták az istállót. A sárkányok is el-el aludtak. Jégkása odafordult Borostyánhoz és odasúgta:
- Ügyes voltál. - mosolygott rá.
- Köszi... - válaszolta zavartan. Jégkása már fordult volna el, hogy aludjon, de Borostyán odaszólt neki.
- Héj Jégkása!
- Igen? - fordult az vissza.
- Köszi... Ha te nem bátorítasz fel sosem tudom ezt megmondani neki.
- Nincs mit. - mondta mosolyogva. - Na, aludj jól hercegnő! - mondta, majd elfordult. Mindketten lefeküdtek és el is aludtak.

1. rész - A megismerkedés

Akkor kezdjük a történetet a legelején, a megismerkedésnél:

Verőfényes délután volt, mikor Áron (aki újonnan költözött ide) sárkányával a háta mögött belépett a Dragonhousba. Szép hely volt, azt meg kell hagyni. Miután tekintetével felmérte a helyet, azonnal elindult megkeresni sárkánya új boxát. De minthogy nem ismerte még a helyet, segítséget kért az éppen vele szemben jövő fiútól, aki egy jól megtermett, élénk vörös Szörnyennagy rémséget vezetett éppen kifelé.
- Elnézést, nem tudod véletlen merre van a 19-es box? - nézte meg a számot egy papírról.
- De, arra van! A negyedik jobbra. - mutogatott a fiú a saját háta mögé, majd tovább ment. Áron hamarosan meg is találta sárkánya új helyét. Bevitte a boxba és elkezdett kicsit elrendezkedni. Levette róla a nyerget, vizet adott neki stb... Mikor épp a nyereggel a kezében igyekezett kifelé, hogy eltegye a 'helyére" , amit szintén meg kellett még keresnie, a DragonHous vezetőjébe botlott (de szó szerint, majdnem elhasalt benne!).
- Oh bocsánat, nem láttam hogy jön... - magyarázkodott.
- Semmi baj, én kérek bocsánatot. Várjunk csak... te vagy az új bérlő, ugye?
- Igen. - felelte az kicsit felbátorodva.
- Üdvözöllek itt nálunk! Természetesen a sárkányoddal együtt. - mondta, s közben kezetnyújtott neki. Áronnak, bár tele volt a keze a nyereggel, mégis sikerült szabaddá tennie egyik kezét és kezetfogtak.
- És nyugodtan hívhatsz Martinnak. Nem kell ez a magázás. Itt mindenki tegez mindenkit. - tette hozzá mosolyogva.
- Rendben. - mosolygott vissza Áron is.
- Mindent megtaláltál? Vagy kéne egy kis eligazítás?
- Hát... megköszönném ha megmutatnád nekem, hol van a hely a nyergeknek.
- Persze, gyere csak, erre van! - mondta és elvezette a szerszámokhoz. Áron mindent lepakolt, majd Martin kicsit körbevezette. Végül visszatértek Jégkása boxához.
- És visszatértünk a kiindulóponthoz. Azt hiszem semmit nem hagytam ki. - mondta Martin. Áron végignézett Jégkásán és a boxon, hogy minden rendben van-e. majd elgondolkodott.
- Martin, kik vannak Jégkása szomszédságában? Vagy ezek a boxok üresek?
- Nem, nem, lakottak ezek is mint mindegyik. A baloldaliban lakik Borostyán, ő Kinga sárkánya, a jobboldaliban pedig Liliom, Viki siklója. Két nőstény.
- Hallod Pajtás? Most aztán csajozhatsz! - mondta nevetve Jégkásának, aki láthatóan nem vette zokon a tényt, miszerint két nősténnyel lesz körülvéve.
- Na de azért csak vigyázzatok srácok, a lányok nem lesznek túlságosan boldogok, ha hozzáértek a sárkányaikhoz!
- Persze, nem lesz semmi gond. - mondta majd odasúgta Jégkásának: - Hallod? Húzd meg magad, különben lesz ne mulass! - Jégkása, megnyugtatóan morgott, miszerint, nem kell őt félteni. Nem rabolja ő el a lányokat. Jönnek azok maguktól!
   Ekkor nyílt a pajtaajtó. Két lány jött nevetgélve be rajta sárkányával.
 - Na, már meg is jöttek a szomszédjaitok! - mondta Martin. Áron odanézett. Rögtön meg is akadt tekintete az elöl jövő Kingán és Borostyánon. De valljuk be, inkább Kingát nézte mint sárkányát. De hát nem is csodálkozom rajt. Kingának szép arca volt, egész jelensége elragadó, ha szabad ilyet mondani. Vonzotta a fiú tekintetet.
Jégkása is megnézte új szomszédjait. A gondolatait szépen kifejezve valami olyasmit gondolt, hogy ebben az istállóban rohadt jó csajok vannak.
- Imádok versenyezni, láttad hogy lemaradt Bálint meg Chili? Esélyük se volt! - nevetgélt Kinga.
- És láttad az arcát mikor Chili nekivitte egy ágnak? Hogy lehuppant a földre! - válaszolta Viki, mire mindkettőjükből kitört a nevetés. Csak akkor nyugodtak le egy kicsit, mikor meglátták hogy Martin, meg egy számukra ismeretlen fiú, elállja az útjukat. Megálltak előttük és illedelmesen köszöntek.
- Szerbusz Martin! Hogy van a lábad? - kérdezte Kinga barátságosan.
- Mostmár jobban, köszönöm - (nem rég ugyanis megsérült egy balesetben, de ekkor már kezdett helyre jönni).
- Szia Martin! - kiáltott előre Borostyán mögül Viki is.
- Szia Viki. - köszönt az is. - Szeretném bemutatni nektek Áront és Jégkását! Ők az új box-szomszédjaitok. - mutatott Áronra.
- Sziasztok... - mondta kissé zavartan.
- Szia, Kinga vagyok, köszönt kedvesen a lány és kezet nyújtott neki, de aztán hirtelen elrántotta kezét.
- Ó, bocs, ezt a kezemet az előbb Borostyán megnyalta párszor... - mondta magyarázatképp, s végül a másik kezükkel fogtak kezet.
- Nagon örvendek... - mondta Áron, azzal az általános zavartsággal, amit akkor érez az ember, mikor azzal beszél aki tetszik neki.
- Viki is nagyon örül, csak egy kicsit elbújt Borostyán nagy hátsója mögött. - mondta mosolyogva Kinga. Borostyán elmordult, miszerint nem tetszik neki a megjegyzés a farára. Áron elmosolyodott. Viki pedig, mivel nem hallotta jól a beszélgetést (feltehetőleg Borostyán "nagy hátsójától"), kénytelen volt visszakérdezni.
- Mit mondtál? - kérdezte.
- Semmit. - válaszolta nevetve az. - öhm, elengedtek? - fordult aztán a fiúkhoz.
- Ja persze, menjetek csak. - mondta Martin, majd mindketten elálltak az útból, így Kinga átmehetett Borostyánnal a másik oldalukra.
- Na, nekem mennem kell, még dolgom van. - mondta Martin. - Később még találkozunk! Sziasztok!
- Szia! - köszöntek a többiek is. Viki talán még mondott volna valamit, de aztán úgy döntött inkább mégsem szólal meg. Inkább ő is bevezette sárkányát a helyére. Ahogyan Kinga is. Áron eredetileg már menni akart volna, de miután összefutottak az új szomszédokkal, valahogy késztetést érzett a maradásra. Így hát hogy azért csináljon is valamit, ne csak egyhelyben álljon, bement Jégkásához és mégegyszer lecsutakolta. Jégkását kicsit meg is lepte a dolog, hogy egymás után kétszer is megtisztítják, a már amúgyis fényesre nyalt pikkelyeit, de aztán engedte, hadd sikálják le. A lányok közben beszélgettek.
- Ha tudtam volna hogy összefutunk Martinnal, a másik blúzomat veszem fel... - siránkozott Viki.
- Így is minden nap úgy nézel ki mint, aki bálba készül!
- De tökéletesen akarok kinézni! Hamarosan úgyis rájövök, mitől jönnék be neki... Amúgy miért nem engedtél előre? Nem hallottam semmit a beszélgetésetekből!
- Úgyse tudtál volna Liliommal együtt átnyomakodni Borostyánon! - válaszolta Kinga. Erre Borostyán hátulról meglökte, hogy mostmár hagyja abba a fenekével kapcsolatos megjegyzéseket. Kinga megsimogatta.
- Nyugi Kislány, tudod hogy csak viccelek!
- "Vagy nem!" - felelte viccelődve sárkányul Liliom. Borostyán kissé mérgesen nézett vissza rá. Mire Liliom kedves mosolyával megmagyarázta, hogy nem gondolta komolyan. Ekkor Borostyán is elmosolyodott.
   Ekkor Kingának eszébe jutott hogy ezúttal eggyel többen vannak. Gondolta beszélget egy kicsit az új szomszéddal is.
 - Na és hogy tetszik itt Áron? Jó a hely?
- Igen, nagyon szép istálló.
- Bizony, bizony. Én nagyon szeretem. - mondta mosolyogva Kinga.
- Nekem is nagyon tetszik. Csak sajnos még nem ismerek senkit... persze rajtatok kívül.
- Ne félj hamarosan megismersz mindenkit. Csak vigyázz, kit válogatsz a barátaid közé! Vannak itt páran akik kevésbé barátságosak.
- Ja, főleg a Szörnyennagy rémségesekkel vigyázz! Azoknak általában nem csak a sárkánya agresszív, de maga az ember se túl szimpatikus. - tette hozzá Viki.
- Értem. Milyen sárkányok vannak a leginkább az istállóban?
- Főleg siklók és szörnyennagyok. De amúgy szinte minden fajból van legalább egy vagy kettő. Hátra például ne nagyon menj, arra vannak a Forrkatlanok, de azokhoz mi nem nyúlhatunk. Nem is érdemes, ha csak nem akarod megégetni magad. - folytatta Viki. Eddigre már mind végeztek a csutakolással, a sárkányok már nagyban ettek, így hát ők is hazaindultak.
- Na, akkor majd holnap találkozunk. Sziasztok! - köszönt el Kinga.
- Várj én is megyek! - futott utána Viki.
- Szia Áron! - köszöntek, majd kimentek az ajtón.
- Sziasztok! - kiáltotta utánuk Áron is. Kilépett a boxból, becsukta az ajtót majd elköszönt Jégkásától.
- Na, szerbusz Jégkása. Holnap találkozunk. Addig meg ne csinálj zűrt, oké? - Jégkása megnyugtatóan morgott.
- Jó éjt! - mondta végül Áron és ő is hazament.

Köszöntő - Szereplő bemutatás

Szerbusztok! Üdvözlök mindenkit a blogomon. Most adnék nektek egy gyors leírást a blog lényegéről:

Először is: a blog szorosan összefügg a HTTYD-vel!!! (Magyar nevén: Így neveld a sárkányodat). Egy saját kis történetem szeretném itt leírni nektek. A történet ideje: a JELEN! Egy apró változtatással... még élnek sárkányok. Ez az apró tény, máris fenekestül felforgatja a világot. Legalábbis a mai világhoz képest. Hiszen ott már természetes hogy mindenki sárkánnyal a vállán megy át a parkon, vagy hogy autók helyett sárkányok ácsorognak a parkolóban. (Azt persze mondanom sem kell, egy ilyen világban aztán el kell a tűzoltó!). A forgalom a felére csökkent! Legalábbis a földön... Az emberek sárkányháton repülnek munkahelyükre, így a forgalom csak a levegőben érvényesül. Egy ilyen világban már nincs is szükség autóra! Még a buszt is Csonttörő helyettesíti! Én szívesen laknék ilyen helyen... na de akkor végre térjünk rá a szereplőkre is!

Kinga:

   15 éves, egészen magas lány. Barna, hosszú, egyenes haja van, és szemei is szintén barnák. (Mutatnék róla képet, de megkért, ne mutassam az arcát). Kedvenc hobbija a sárkány-lovaglás. Van is egy sárkánya: Borostyán (rá még külön kitérek). Gyakran indulnak is versenyeken. Nagyszerű páros. Mindig nagyot aratnak. 

   Kinga az apjával él a belvárosban. Az anyja már 2 éves korában meghalt. Előtte egy nagy farmon éltek, de aztán az apja eladta és elköltöztek. De Kinga fejébe vette, hogy egyszer visszatér a farmer élethez. Ahova természetesen viszi magával Borostyánt is. Addig is a sárkányt egy, a város szélén fekvő "lovardában" szállásolták el. Nem ritkák az ilyesféle "sárkányoldák", bár ők a rend kedvéért inkább angol nevén: "DragonHouse"-nak hívják. 

   Kinga is olyan mint egy átlag kamasz lány. Reméli hogy majd egyszer eljuthat kedvenc együttese koncertjére, ahol az énekes őrülten szerelmes lesz belé, és elviszi Kaliforniába, Los Angeles-be, és ahová még várja a nagyérdemű közönség. Aztán a turné után meglesz az esküvő, stb, stb... Nem, nem, csak vicceltem! Kinga egészen máshogy gondolkodik a szerelemről! Nem siet el semmit, még várja az igazit.

Viki:

Szintén 15 éves lány, de kicsivel alacsonyabb Kingánál. Hosszú, szőke hajú. A szemei kékek. Egy DragonHous-ba járnak Kingával. Ott ismerkedtek meg, még jó régen, és azóta is legjobb barátnők Az ő sárkánya Liliom. Az egyetlen a csapatból akinek nincsenek zűrös családi ügyei. Mindkét szülője él, mégpedig boldog házasságban. Ahogyan azt mindenki tervezi. Van egy öccse: Csanád, ő 8 éves. Már születése óta ugyanabban a házban laknak. Szinte teljesen ellentéte Kingának. Míg Kinga mindent többször átgondol, ő őrült ötleteivel mindig bajba sodorja a társaságot. Nagy szerelme Martin, a tulajdonos és egyben "lovászfiú", aki vagy 10 évvel idősebb, és rá se hederít a lányra, de hát a szerelemnek nem mérvadó az ilyesmi.

Áron:

14 éves fiú. Szintén Barna hajú, de zöld szemű. Árva, szülei csecsemő korában meghaltak. Nevelőszüleivel nem régen költözött a környékre. Hozta magával saját sárkányát is: Jégkását. Őt eredetileg nem tarthatta volna meg, a nevelőszülei nem szeretik a sárkányokat. Így Áron kérése, a bébi sárkányra vonatkozólag, süket fülekre találtak. Csupán annak köszönhető, hogy Jégkása mégis van neki, hogy egyszer a bentlakásos suliban, egy kiránduláson az erdőben, egy fa mögött ráakadt a tojására. Kikeltette, gondját viselte, s végül felnevelte (persze mindezt titokban). A szülei csak akkor tudták meg mikor már nem lehetett elválasztani tőle, mert már a gazdájának tekintette. Így a nyakukon maradt. Ők kertes házban laktak. Szép nagy kertjük volt, tökéletesen elfért volna még ott egy sárkány. De a kiállhatatlan nevelőszülők nem állhatták hogy egy sárkány legyen a kertben. Így hát ő is ment a DragonHousba.

Borostyán:

Ő Kinga sárkánya. Zöld színű nőstény Siklósárkány. Világos hassal, barna tüskékkel. Itt is van:

Szelíd jószág, kedves, engedelmes. De gyors mint a villám és ha kell halálos! De pánikra semmi ok! Amíg nem fenyegeted a gazdáját, nem eshet bajod. Kinga remekül kiképezte, minden alapvető parancsot ismer és megért több mint 30 kézjelet!!! Köztudottan okos sárkány. Díjnyertes sárkányhoz méltóan, övé az egyik legszebb box a DragonHousban.

Liliom:

Viki sárkánya, és egyben Borostyán legjobb barátja. Szintén nőstény. Lila, citromsárga tüskékkel.

Lehetséges hogy Borostyán rokona. Állítólag ugyanaz az apjuk, de Liliom az anyakönyvben apátlanul szerepel. Tehát ismeretlen az apja. Sokban hasonlít Borostyánra. Például a hűségében. De csak fele annyira okos mint ő. Viszont minden buliban benne van. Kissé hirtelen haragú. De általában mókás és szórakozott.

Végül pedig:

Jégkása:

Ő is sikló (ez a legelterjedtebb faj, talán a Szörnyennagy rémséget leszámítva). Viszont ő hím!

Bizony így néz ki. Nekünk talán csak egy átlagos sárkány, de sikló szemmel nézve egészen jóképű. a Csajozás nagymestere, de minden nőstény csak rövid ideig érdekli. Talán egyetlen egyet leszámítva...

Hát azt hiszem, ma már éppen eleget írtam. Ez egy kimerítő jellemzés volt a jövőben kibontakozó történet szereplőiről. Na de azt majd legközelebb. Addig is viszlát!