Verőfényes délután volt, mikor Áron (aki újonnan költözött ide) sárkányával a háta mögött belépett a Dragonhousba. Szép hely volt, azt meg kell hagyni. Miután tekintetével felmérte a helyet, azonnal elindult megkeresni sárkánya új boxát. De minthogy nem ismerte még a helyet, segítséget kért az éppen vele szemben jövő fiútól, aki egy jól megtermett, élénk vörös Szörnyennagy rémséget vezetett éppen kifelé.
- Elnézést, nem tudod véletlen merre van a 19-es box? - nézte meg a számot egy papírról.
- De, arra van! A negyedik jobbra. - mutogatott a fiú a saját háta mögé, majd tovább ment. Áron hamarosan meg is találta sárkánya új helyét. Bevitte a boxba és elkezdett kicsit elrendezkedni. Levette róla a nyerget, vizet adott neki stb... Mikor épp a nyereggel a kezében igyekezett kifelé, hogy eltegye a 'helyére" , amit szintén meg kellett még keresnie, a DragonHous vezetőjébe botlott (de szó szerint, majdnem elhasalt benne!).
- Oh bocsánat, nem láttam hogy jön... - magyarázkodott.
- Semmi baj, én kérek bocsánatot. Várjunk csak... te vagy az új bérlő, ugye?
- Igen. - felelte az kicsit felbátorodva.
- Üdvözöllek itt nálunk! Természetesen a sárkányoddal együtt. - mondta, s közben kezetnyújtott neki. Áronnak, bár tele volt a keze a nyereggel, mégis sikerült szabaddá tennie egyik kezét és kezetfogtak.
- És nyugodtan hívhatsz Martinnak. Nem kell ez a magázás. Itt mindenki tegez mindenkit. - tette hozzá mosolyogva.
- Rendben. - mosolygott vissza Áron is.
- Mindent megtaláltál? Vagy kéne egy kis eligazítás?
- Hát... megköszönném ha megmutatnád nekem, hol van a hely a nyergeknek.
- Persze, gyere csak, erre van! - mondta és elvezette a szerszámokhoz. Áron mindent lepakolt, majd Martin kicsit körbevezette. Végül visszatértek Jégkása boxához.
- És visszatértünk a kiindulóponthoz. Azt hiszem semmit nem hagytam ki. - mondta Martin. Áron végignézett Jégkásán és a boxon, hogy minden rendben van-e. majd elgondolkodott.
- Martin, kik vannak Jégkása szomszédságában? Vagy ezek a boxok üresek?
- Nem, nem, lakottak ezek is mint mindegyik. A baloldaliban lakik Borostyán, ő Kinga sárkánya, a jobboldaliban pedig Liliom, Viki siklója. Két nőstény.
- Hallod Pajtás? Most aztán csajozhatsz! - mondta nevetve Jégkásának, aki láthatóan nem vette zokon a tényt, miszerint két nősténnyel lesz körülvéve.
- Na de azért csak vigyázzatok srácok, a lányok nem lesznek túlságosan boldogok, ha hozzáértek a sárkányaikhoz!
- Persze, nem lesz semmi gond. - mondta majd odasúgta Jégkásának: - Hallod? Húzd meg magad, különben lesz ne mulass! - Jégkása, megnyugtatóan morgott, miszerint, nem kell őt félteni. Nem rabolja ő el a lányokat. Jönnek azok maguktól!
Ekkor nyílt a pajtaajtó. Két lány jött nevetgélve be rajta sárkányával.
- Na, már meg is jöttek a szomszédjaitok! - mondta Martin. Áron odanézett. Rögtön meg is akadt tekintete az elöl jövő Kingán és Borostyánon. De valljuk be, inkább Kingát nézte mint sárkányát. De hát nem is csodálkozom rajt. Kingának szép arca volt, egész jelensége elragadó, ha szabad ilyet mondani. Vonzotta a fiú tekintetet.
Jégkása is megnézte új szomszédjait. A gondolatait szépen kifejezve valami olyasmit gondolt, hogy ebben az istállóban rohadt jó csajok vannak.
- Imádok versenyezni, láttad hogy lemaradt Bálint meg Chili? Esélyük se volt! - nevetgélt Kinga.
- És láttad az arcát mikor Chili nekivitte egy ágnak? Hogy lehuppant a földre! - válaszolta Viki, mire mindkettőjükből kitört a nevetés. Csak akkor nyugodtak le egy kicsit, mikor meglátták hogy Martin, meg egy számukra ismeretlen fiú, elállja az útjukat. Megálltak előttük és illedelmesen köszöntek.
- Szerbusz Martin! Hogy van a lábad? - kérdezte Kinga barátságosan.
- Mostmár jobban, köszönöm - (nem rég ugyanis megsérült egy balesetben, de ekkor már kezdett helyre jönni).
- Szia Martin! - kiáltott előre Borostyán mögül Viki is.
- Szia Viki. - köszönt az is. - Szeretném bemutatni nektek Áront és Jégkását! Ők az új box-szomszédjaitok. - mutatott Áronra.
- Sziasztok... - mondta kissé zavartan.
- Szia, Kinga vagyok, köszönt kedvesen a lány és kezet nyújtott neki, de aztán hirtelen elrántotta kezét.
- Ó, bocs, ezt a kezemet az előbb Borostyán megnyalta párszor... - mondta magyarázatképp, s végül a másik kezükkel fogtak kezet.
- Nagon örvendek... - mondta Áron, azzal az általános zavartsággal, amit akkor érez az ember, mikor azzal beszél aki tetszik neki.
- Viki is nagyon örül, csak egy kicsit elbújt Borostyán nagy hátsója mögött. - mondta mosolyogva Kinga. Borostyán elmordult, miszerint nem tetszik neki a megjegyzés a farára. Áron elmosolyodott. Viki pedig, mivel nem hallotta jól a beszélgetést (feltehetőleg Borostyán "nagy hátsójától"), kénytelen volt visszakérdezni.
- Mit mondtál? - kérdezte.
- Semmit. - válaszolta nevetve az. - öhm, elengedtek? - fordult aztán a fiúkhoz.
- Ja persze, menjetek csak. - mondta Martin, majd mindketten elálltak az útból, így Kinga átmehetett Borostyánnal a másik oldalukra.
- Na, nekem mennem kell, még dolgom van. - mondta Martin. - Később még találkozunk! Sziasztok!
- Szia! - köszöntek a többiek is. Viki talán még mondott volna valamit, de aztán úgy döntött inkább mégsem szólal meg. Inkább ő is bevezette sárkányát a helyére. Ahogyan Kinga is. Áron eredetileg már menni akart volna, de miután összefutottak az új szomszédokkal, valahogy késztetést érzett a maradásra. Így hát hogy azért csináljon is valamit, ne csak egyhelyben álljon, bement Jégkásához és mégegyszer lecsutakolta. Jégkását kicsit meg is lepte a dolog, hogy egymás után kétszer is megtisztítják, a már amúgyis fényesre nyalt pikkelyeit, de aztán engedte, hadd sikálják le. A lányok közben beszélgettek.
- Ha tudtam volna hogy összefutunk Martinnal, a másik blúzomat veszem fel... - siránkozott Viki.
- Így is minden nap úgy nézel ki mint, aki bálba készül!
- De tökéletesen akarok kinézni! Hamarosan úgyis rájövök, mitől jönnék be neki... Amúgy miért nem engedtél előre? Nem hallottam semmit a beszélgetésetekből!
- Úgyse tudtál volna Liliommal együtt átnyomakodni Borostyánon! - válaszolta Kinga. Erre Borostyán hátulról meglökte, hogy mostmár hagyja abba a fenekével kapcsolatos megjegyzéseket. Kinga megsimogatta.
- Nyugi Kislány, tudod hogy csak viccelek!
- "Vagy nem!" - felelte viccelődve sárkányul Liliom. Borostyán kissé mérgesen nézett vissza rá. Mire Liliom kedves mosolyával megmagyarázta, hogy nem gondolta komolyan. Ekkor Borostyán is elmosolyodott.
Ekkor Kingának eszébe jutott hogy ezúttal eggyel többen vannak. Gondolta beszélget egy kicsit az új szomszéddal is.
- Na és hogy tetszik itt Áron? Jó a hely?
- Igen, nagyon szép istálló.
- Bizony, bizony. Én nagyon szeretem. - mondta mosolyogva Kinga.
- Nekem is nagyon tetszik. Csak sajnos még nem ismerek senkit... persze rajtatok kívül.
- Ne félj hamarosan megismersz mindenkit. Csak vigyázz, kit válogatsz a barátaid közé! Vannak itt páran akik kevésbé barátságosak.
- Ja, főleg a Szörnyennagy rémségesekkel vigyázz! Azoknak általában nem csak a sárkánya agresszív, de maga az ember se túl szimpatikus. - tette hozzá Viki.
- Értem. Milyen sárkányok vannak a leginkább az istállóban?
- Főleg siklók és szörnyennagyok. De amúgy szinte minden fajból van legalább egy vagy kettő. Hátra például ne nagyon menj, arra vannak a Forrkatlanok, de azokhoz mi nem nyúlhatunk. Nem is érdemes, ha csak nem akarod megégetni magad. - folytatta Viki. Eddigre már mind végeztek a csutakolással, a sárkányok már nagyban ettek, így hát ők is hazaindultak.
- Na, akkor majd holnap találkozunk. Sziasztok! - köszönt el Kinga.
- Várj én is megyek! - futott utána Viki.
- Szia Áron! - köszöntek, majd kimentek az ajtón.
- Sziasztok! - kiáltotta utánuk Áron is. Kilépett a boxból, becsukta az ajtót majd elköszönt Jégkásától.
- Na, szerbusz Jégkása. Holnap találkozunk. Addig meg ne csinálj zűrt, oké? - Jégkása megnyugtatóan morgott.
- Jó éjt! - mondta végül Áron és ő is hazament.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése