Miután az emberek elmentek, a sárkányok is elkezdtek beszélgetni a saját nyelvükön. Először Jégkása szólalt meg.
- Sziasztok lányok! Én Jégkása vagyok.
- Szerbusz, az én nevem Liliom.
- Borostyán - felelte kissé egykedvűen a túloldalt lévő sikló.
- Mi a baj Borostyán? - kérdezte Liliom átkiáltva Jégkásán.
- Semmi... - felelte az.
- Történt valami? - kérdezte Jégkása Liliomot.
- Áá semmi, csak megint megsértődött, mert azt mondtam, nagy a hátsója.
- Liliom! - szólt rá az.
- Tudod régen elég kövér volt és sokan piszkálták, hogy lassan olyan lesz mint egy Gronkel, azóta érzékeny az ilyesmire.
- Nem is igaz! Nem vagyok érzékeny! - mondta idegesen.
- Mondom én. - mondta Jégkása felé fordulva. Jégkása rápillantott Borostyánra. Végignézett rajt, majd azt mondta:
- Szerintem nincs semmi baj a súlyoddal. Jó alakod van! - mondta kedvesen. Borostyán egy kicsit elpirult.
- Látod Borostyán! Máris van egy udvarlód! - nevetett Liliom.
- Hát, szép csajoknak sok az udvarlója! - kacsintott Borostyánra.
- Dehogy van sok... még csak szép se vagyok.
- És mi van Chilivel? - kérdezte Liliom.
- Az ki? - kérdezett vissza Jégkása.
- Egy Szörnyennagy rémség az istállóból. Történetesen Borostyán boxával szemben lakik.
- Ó, értem.
- Igazából Borostyánnak már sokan udvaroltak. Sokkal többen mint nekem, de neki senki nem kellett. Már abban sem vagyok biztos volt-e szerelmes életében.
- Borostyán halkan lefetyelte a vizet, közben pedig némán hallgatta a beszélgetést. Ekkor egyszercsak nyílt a pajtaajtó és az a fiú és sárkány lépett be rajta, akitől Áron eligazítást kért mikor megérkezett.
- Na, emlegetett szamár! - mondta Liliom mikor meglátta őket. Ugyanis ők voltak Bálint és Chili. Miközben Chilit bevezették a boxába, Jégkása odasúgta Liliomnak:
- Ő lenne Chili?
- Igen. Termetes nem igaz?
- Hát az már biztos. - mondta elszörnyülködve Jégkása. Bálint még el sem ment, Chili már elkezdett dumálni Borostyánnak.
- Heló, Borostyán! Mizu édes?
- Borostyán lesütötte a szemét és nem válaszolt semmit. Láthatóan nagyon zavarta a dolog.
- Már megbocsáss, talán a barátja vagy? - kérdezte felháborodva Jégkása.
- Ki ez a kis mitugrász, és miről papol itt nekem? - kérdezte az halál nyugottan Liliomtól. Liliom nem is tudott válaszolni, mert Jégkása közbevágott.
- Jégkása a nevem. Te pedig bunkó vagy, ha nem tévedek? - az istállóban lévő minden sárkány elhallgatott erre. Chili volt a legfélelmetesebb és legagresszívabb sárkány az egész DragonHousban, senki nem mert visszaszólni neki. Eddig. Mindenki várta hogy a két sárkány mikor ugrik egymásnak. Egy pillanatig Chili sem tudta mit mondjon. Majd végül (hogy szépen fejezzem ki magam), "kedvesen" elmagyarázta neki, hogy egy ilyen kis pondró, mint ő ne dumálljon neki, és fogja be a száját. De Jégkása nem adta olyan könnyen az igazát.
- Ki mondta hogy te vagy a főnök? Nekem senki nem parancsol!
- Ha szabadon lennénk már régen széttéptelek volna, te kis.........!!! - mondta és nekiugrott a boxajtónak, de az akkor már be volt zárva.
- Mi van? Kifog rajtad az ajtó? - kérdezte gúnyosan. Ekkor Bálint (aki közben elment vízért) visszajött és ledobva a vödröket kezéből, megpróbálta lenyugtatni sárkányát. Mikor ez szépszóval már nem ment, erőteljesen visszalökte fejét az ajtó másik oldalára. Chili végül megadta magát neki.
- Bírjál már magaddal! - szólt rá erőteljesen Bálint. Majd visszament a vödrökért.
- Jégkása, hagyd. - mondta Liliom, nehogy megint felbosszantsa.
- De hát mindenkit terrorizál!
- Tényleg hagyd. - szólalt meg Borostyán is - Köszi a segítséget, de elbírok vele magam is.
- Oké... ahogy akarod.
- Végre valaki észnél van! - nevetett fel Chili. Borostyán komoly arcal felé fordult.
- Chili, kussolj.
Amaz meg is lepődött.
- Nem vagyok a csajod, szóval szállj le rólam!
- Húúúhuhúúúú! - hallatszott az istállóban több irányból is a "most beégtél" huhúzás. Chili lesütötte szemét és befordult a fal felé. Már zárták az istállót. A sárkányok is el-el aludtak. Jégkása odafordult Borostyánhoz és odasúgta:
- Ügyes voltál. - mosolygott rá.
- Köszi... - válaszolta zavartan. Jégkása már fordult volna el, hogy aludjon, de Borostyán odaszólt neki.
- Héj Jégkása!
- Igen? - fordult az vissza.
- Köszi... Ha te nem bátorítasz fel sosem tudom ezt megmondani neki.
- Nincs mit. - mondta mosolyogva. - Na, aludj jól hercegnő! - mondta, majd elfordult. Mindketten lefeküdtek és el is aludtak.
2014. augusztus 19., kedd
1. rész - A megismerkedés
Akkor kezdjük a történetet a legelején, a megismerkedésnél:
Verőfényes délután volt, mikor Áron (aki újonnan költözött ide) sárkányával a háta mögött belépett a Dragonhousba. Szép hely volt, azt meg kell hagyni. Miután tekintetével felmérte a helyet, azonnal elindult megkeresni sárkánya új boxát. De minthogy nem ismerte még a helyet, segítséget kért az éppen vele szemben jövő fiútól, aki egy jól megtermett, élénk vörös Szörnyennagy rémséget vezetett éppen kifelé.
- Elnézést, nem tudod véletlen merre van a 19-es box? - nézte meg a számot egy papírról.
- De, arra van! A negyedik jobbra. - mutogatott a fiú a saját háta mögé, majd tovább ment. Áron hamarosan meg is találta sárkánya új helyét. Bevitte a boxba és elkezdett kicsit elrendezkedni. Levette róla a nyerget, vizet adott neki stb... Mikor épp a nyereggel a kezében igyekezett kifelé, hogy eltegye a 'helyére" , amit szintén meg kellett még keresnie, a DragonHous vezetőjébe botlott (de szó szerint, majdnem elhasalt benne!).
- Oh bocsánat, nem láttam hogy jön... - magyarázkodott.
- Semmi baj, én kérek bocsánatot. Várjunk csak... te vagy az új bérlő, ugye?
- Igen. - felelte az kicsit felbátorodva.
- Üdvözöllek itt nálunk! Természetesen a sárkányoddal együtt. - mondta, s közben kezetnyújtott neki. Áronnak, bár tele volt a keze a nyereggel, mégis sikerült szabaddá tennie egyik kezét és kezetfogtak.
- És nyugodtan hívhatsz Martinnak. Nem kell ez a magázás. Itt mindenki tegez mindenkit. - tette hozzá mosolyogva.
- Rendben. - mosolygott vissza Áron is.
- Mindent megtaláltál? Vagy kéne egy kis eligazítás?
- Hát... megköszönném ha megmutatnád nekem, hol van a hely a nyergeknek.
- Persze, gyere csak, erre van! - mondta és elvezette a szerszámokhoz. Áron mindent lepakolt, majd Martin kicsit körbevezette. Végül visszatértek Jégkása boxához.
- És visszatértünk a kiindulóponthoz. Azt hiszem semmit nem hagytam ki. - mondta Martin. Áron végignézett Jégkásán és a boxon, hogy minden rendben van-e. majd elgondolkodott.
- Martin, kik vannak Jégkása szomszédságában? Vagy ezek a boxok üresek?
- Nem, nem, lakottak ezek is mint mindegyik. A baloldaliban lakik Borostyán, ő Kinga sárkánya, a jobboldaliban pedig Liliom, Viki siklója. Két nőstény.
- Hallod Pajtás? Most aztán csajozhatsz! - mondta nevetve Jégkásának, aki láthatóan nem vette zokon a tényt, miszerint két nősténnyel lesz körülvéve.
- Na de azért csak vigyázzatok srácok, a lányok nem lesznek túlságosan boldogok, ha hozzáértek a sárkányaikhoz!
- Persze, nem lesz semmi gond. - mondta majd odasúgta Jégkásának: - Hallod? Húzd meg magad, különben lesz ne mulass! - Jégkása, megnyugtatóan morgott, miszerint, nem kell őt félteni. Nem rabolja ő el a lányokat. Jönnek azok maguktól!
Ekkor nyílt a pajtaajtó. Két lány jött nevetgélve be rajta sárkányával.
- Na, már meg is jöttek a szomszédjaitok! - mondta Martin. Áron odanézett. Rögtön meg is akadt tekintete az elöl jövő Kingán és Borostyánon. De valljuk be, inkább Kingát nézte mint sárkányát. De hát nem is csodálkozom rajt. Kingának szép arca volt, egész jelensége elragadó, ha szabad ilyet mondani. Vonzotta a fiú tekintetet.
Jégkása is megnézte új szomszédjait. A gondolatait szépen kifejezve valami olyasmit gondolt, hogy ebben az istállóban rohadt jó csajok vannak.
- Imádok versenyezni, láttad hogy lemaradt Bálint meg Chili? Esélyük se volt! - nevetgélt Kinga.
- És láttad az arcát mikor Chili nekivitte egy ágnak? Hogy lehuppant a földre! - válaszolta Viki, mire mindkettőjükből kitört a nevetés. Csak akkor nyugodtak le egy kicsit, mikor meglátták hogy Martin, meg egy számukra ismeretlen fiú, elállja az útjukat. Megálltak előttük és illedelmesen köszöntek.
- Szerbusz Martin! Hogy van a lábad? - kérdezte Kinga barátságosan.
- Mostmár jobban, köszönöm - (nem rég ugyanis megsérült egy balesetben, de ekkor már kezdett helyre jönni).
- Szia Martin! - kiáltott előre Borostyán mögül Viki is.
- Szia Viki. - köszönt az is. - Szeretném bemutatni nektek Áront és Jégkását! Ők az új box-szomszédjaitok. - mutatott Áronra.
- Sziasztok... - mondta kissé zavartan.
- Szia, Kinga vagyok, köszönt kedvesen a lány és kezet nyújtott neki, de aztán hirtelen elrántotta kezét.
- Ó, bocs, ezt a kezemet az előbb Borostyán megnyalta párszor... - mondta magyarázatképp, s végül a másik kezükkel fogtak kezet.
- Nagon örvendek... - mondta Áron, azzal az általános zavartsággal, amit akkor érez az ember, mikor azzal beszél aki tetszik neki.
- Viki is nagyon örül, csak egy kicsit elbújt Borostyán nagy hátsója mögött. - mondta mosolyogva Kinga. Borostyán elmordult, miszerint nem tetszik neki a megjegyzés a farára. Áron elmosolyodott. Viki pedig, mivel nem hallotta jól a beszélgetést (feltehetőleg Borostyán "nagy hátsójától"), kénytelen volt visszakérdezni.
- Mit mondtál? - kérdezte.
- Semmit. - válaszolta nevetve az. - öhm, elengedtek? - fordult aztán a fiúkhoz.
- Ja persze, menjetek csak. - mondta Martin, majd mindketten elálltak az útból, így Kinga átmehetett Borostyánnal a másik oldalukra.
- Na, nekem mennem kell, még dolgom van. - mondta Martin. - Később még találkozunk! Sziasztok!
- Szia! - köszöntek a többiek is. Viki talán még mondott volna valamit, de aztán úgy döntött inkább mégsem szólal meg. Inkább ő is bevezette sárkányát a helyére. Ahogyan Kinga is. Áron eredetileg már menni akart volna, de miután összefutottak az új szomszédokkal, valahogy késztetést érzett a maradásra. Így hát hogy azért csináljon is valamit, ne csak egyhelyben álljon, bement Jégkásához és mégegyszer lecsutakolta. Jégkását kicsit meg is lepte a dolog, hogy egymás után kétszer is megtisztítják, a már amúgyis fényesre nyalt pikkelyeit, de aztán engedte, hadd sikálják le. A lányok közben beszélgettek.
- Ha tudtam volna hogy összefutunk Martinnal, a másik blúzomat veszem fel... - siránkozott Viki.
- Így is minden nap úgy nézel ki mint, aki bálba készül!
- De tökéletesen akarok kinézni! Hamarosan úgyis rájövök, mitől jönnék be neki... Amúgy miért nem engedtél előre? Nem hallottam semmit a beszélgetésetekből!
- Úgyse tudtál volna Liliommal együtt átnyomakodni Borostyánon! - válaszolta Kinga. Erre Borostyán hátulról meglökte, hogy mostmár hagyja abba a fenekével kapcsolatos megjegyzéseket. Kinga megsimogatta.
- Nyugi Kislány, tudod hogy csak viccelek!
- "Vagy nem!" - felelte viccelődve sárkányul Liliom. Borostyán kissé mérgesen nézett vissza rá. Mire Liliom kedves mosolyával megmagyarázta, hogy nem gondolta komolyan. Ekkor Borostyán is elmosolyodott.
Ekkor Kingának eszébe jutott hogy ezúttal eggyel többen vannak. Gondolta beszélget egy kicsit az új szomszéddal is.
- Na és hogy tetszik itt Áron? Jó a hely?
- Igen, nagyon szép istálló.
- Bizony, bizony. Én nagyon szeretem. - mondta mosolyogva Kinga.
- Nekem is nagyon tetszik. Csak sajnos még nem ismerek senkit... persze rajtatok kívül.
- Ne félj hamarosan megismersz mindenkit. Csak vigyázz, kit válogatsz a barátaid közé! Vannak itt páran akik kevésbé barátságosak.
- Ja, főleg a Szörnyennagy rémségesekkel vigyázz! Azoknak általában nem csak a sárkánya agresszív, de maga az ember se túl szimpatikus. - tette hozzá Viki.
- Értem. Milyen sárkányok vannak a leginkább az istállóban?
- Főleg siklók és szörnyennagyok. De amúgy szinte minden fajból van legalább egy vagy kettő. Hátra például ne nagyon menj, arra vannak a Forrkatlanok, de azokhoz mi nem nyúlhatunk. Nem is érdemes, ha csak nem akarod megégetni magad. - folytatta Viki. Eddigre már mind végeztek a csutakolással, a sárkányok már nagyban ettek, így hát ők is hazaindultak.
- Na, akkor majd holnap találkozunk. Sziasztok! - köszönt el Kinga.
- Várj én is megyek! - futott utána Viki.
- Szia Áron! - köszöntek, majd kimentek az ajtón.
- Sziasztok! - kiáltotta utánuk Áron is. Kilépett a boxból, becsukta az ajtót majd elköszönt Jégkásától.
- Na, szerbusz Jégkása. Holnap találkozunk. Addig meg ne csinálj zűrt, oké? - Jégkása megnyugtatóan morgott.
- Jó éjt! - mondta végül Áron és ő is hazament.
Verőfényes délután volt, mikor Áron (aki újonnan költözött ide) sárkányával a háta mögött belépett a Dragonhousba. Szép hely volt, azt meg kell hagyni. Miután tekintetével felmérte a helyet, azonnal elindult megkeresni sárkánya új boxát. De minthogy nem ismerte még a helyet, segítséget kért az éppen vele szemben jövő fiútól, aki egy jól megtermett, élénk vörös Szörnyennagy rémséget vezetett éppen kifelé.
- Elnézést, nem tudod véletlen merre van a 19-es box? - nézte meg a számot egy papírról.
- De, arra van! A negyedik jobbra. - mutogatott a fiú a saját háta mögé, majd tovább ment. Áron hamarosan meg is találta sárkánya új helyét. Bevitte a boxba és elkezdett kicsit elrendezkedni. Levette róla a nyerget, vizet adott neki stb... Mikor épp a nyereggel a kezében igyekezett kifelé, hogy eltegye a 'helyére" , amit szintén meg kellett még keresnie, a DragonHous vezetőjébe botlott (de szó szerint, majdnem elhasalt benne!).
- Oh bocsánat, nem láttam hogy jön... - magyarázkodott.
- Semmi baj, én kérek bocsánatot. Várjunk csak... te vagy az új bérlő, ugye?
- Igen. - felelte az kicsit felbátorodva.
- Üdvözöllek itt nálunk! Természetesen a sárkányoddal együtt. - mondta, s közben kezetnyújtott neki. Áronnak, bár tele volt a keze a nyereggel, mégis sikerült szabaddá tennie egyik kezét és kezetfogtak.
- És nyugodtan hívhatsz Martinnak. Nem kell ez a magázás. Itt mindenki tegez mindenkit. - tette hozzá mosolyogva.
- Rendben. - mosolygott vissza Áron is.
- Mindent megtaláltál? Vagy kéne egy kis eligazítás?
- Hát... megköszönném ha megmutatnád nekem, hol van a hely a nyergeknek.
- Persze, gyere csak, erre van! - mondta és elvezette a szerszámokhoz. Áron mindent lepakolt, majd Martin kicsit körbevezette. Végül visszatértek Jégkása boxához.
- És visszatértünk a kiindulóponthoz. Azt hiszem semmit nem hagytam ki. - mondta Martin. Áron végignézett Jégkásán és a boxon, hogy minden rendben van-e. majd elgondolkodott.
- Martin, kik vannak Jégkása szomszédságában? Vagy ezek a boxok üresek?
- Nem, nem, lakottak ezek is mint mindegyik. A baloldaliban lakik Borostyán, ő Kinga sárkánya, a jobboldaliban pedig Liliom, Viki siklója. Két nőstény.
- Hallod Pajtás? Most aztán csajozhatsz! - mondta nevetve Jégkásának, aki láthatóan nem vette zokon a tényt, miszerint két nősténnyel lesz körülvéve.
- Na de azért csak vigyázzatok srácok, a lányok nem lesznek túlságosan boldogok, ha hozzáértek a sárkányaikhoz!
- Persze, nem lesz semmi gond. - mondta majd odasúgta Jégkásának: - Hallod? Húzd meg magad, különben lesz ne mulass! - Jégkása, megnyugtatóan morgott, miszerint, nem kell őt félteni. Nem rabolja ő el a lányokat. Jönnek azok maguktól!
Ekkor nyílt a pajtaajtó. Két lány jött nevetgélve be rajta sárkányával.
- Na, már meg is jöttek a szomszédjaitok! - mondta Martin. Áron odanézett. Rögtön meg is akadt tekintete az elöl jövő Kingán és Borostyánon. De valljuk be, inkább Kingát nézte mint sárkányát. De hát nem is csodálkozom rajt. Kingának szép arca volt, egész jelensége elragadó, ha szabad ilyet mondani. Vonzotta a fiú tekintetet.
Jégkása is megnézte új szomszédjait. A gondolatait szépen kifejezve valami olyasmit gondolt, hogy ebben az istállóban rohadt jó csajok vannak.
- Imádok versenyezni, láttad hogy lemaradt Bálint meg Chili? Esélyük se volt! - nevetgélt Kinga.
- És láttad az arcát mikor Chili nekivitte egy ágnak? Hogy lehuppant a földre! - válaszolta Viki, mire mindkettőjükből kitört a nevetés. Csak akkor nyugodtak le egy kicsit, mikor meglátták hogy Martin, meg egy számukra ismeretlen fiú, elállja az útjukat. Megálltak előttük és illedelmesen köszöntek.
- Szerbusz Martin! Hogy van a lábad? - kérdezte Kinga barátságosan.
- Mostmár jobban, köszönöm - (nem rég ugyanis megsérült egy balesetben, de ekkor már kezdett helyre jönni).
- Szia Martin! - kiáltott előre Borostyán mögül Viki is.
- Szia Viki. - köszönt az is. - Szeretném bemutatni nektek Áront és Jégkását! Ők az új box-szomszédjaitok. - mutatott Áronra.
- Sziasztok... - mondta kissé zavartan.
- Szia, Kinga vagyok, köszönt kedvesen a lány és kezet nyújtott neki, de aztán hirtelen elrántotta kezét.
- Ó, bocs, ezt a kezemet az előbb Borostyán megnyalta párszor... - mondta magyarázatképp, s végül a másik kezükkel fogtak kezet.
- Nagon örvendek... - mondta Áron, azzal az általános zavartsággal, amit akkor érez az ember, mikor azzal beszél aki tetszik neki.
- Viki is nagyon örül, csak egy kicsit elbújt Borostyán nagy hátsója mögött. - mondta mosolyogva Kinga. Borostyán elmordult, miszerint nem tetszik neki a megjegyzés a farára. Áron elmosolyodott. Viki pedig, mivel nem hallotta jól a beszélgetést (feltehetőleg Borostyán "nagy hátsójától"), kénytelen volt visszakérdezni.
- Mit mondtál? - kérdezte.
- Semmit. - válaszolta nevetve az. - öhm, elengedtek? - fordult aztán a fiúkhoz.
- Ja persze, menjetek csak. - mondta Martin, majd mindketten elálltak az útból, így Kinga átmehetett Borostyánnal a másik oldalukra.
- Na, nekem mennem kell, még dolgom van. - mondta Martin. - Később még találkozunk! Sziasztok!
- Szia! - köszöntek a többiek is. Viki talán még mondott volna valamit, de aztán úgy döntött inkább mégsem szólal meg. Inkább ő is bevezette sárkányát a helyére. Ahogyan Kinga is. Áron eredetileg már menni akart volna, de miután összefutottak az új szomszédokkal, valahogy késztetést érzett a maradásra. Így hát hogy azért csináljon is valamit, ne csak egyhelyben álljon, bement Jégkásához és mégegyszer lecsutakolta. Jégkását kicsit meg is lepte a dolog, hogy egymás után kétszer is megtisztítják, a már amúgyis fényesre nyalt pikkelyeit, de aztán engedte, hadd sikálják le. A lányok közben beszélgettek.
- Ha tudtam volna hogy összefutunk Martinnal, a másik blúzomat veszem fel... - siránkozott Viki.
- Így is minden nap úgy nézel ki mint, aki bálba készül!
- De tökéletesen akarok kinézni! Hamarosan úgyis rájövök, mitől jönnék be neki... Amúgy miért nem engedtél előre? Nem hallottam semmit a beszélgetésetekből!
- Úgyse tudtál volna Liliommal együtt átnyomakodni Borostyánon! - válaszolta Kinga. Erre Borostyán hátulról meglökte, hogy mostmár hagyja abba a fenekével kapcsolatos megjegyzéseket. Kinga megsimogatta.
- Nyugi Kislány, tudod hogy csak viccelek!
- "Vagy nem!" - felelte viccelődve sárkányul Liliom. Borostyán kissé mérgesen nézett vissza rá. Mire Liliom kedves mosolyával megmagyarázta, hogy nem gondolta komolyan. Ekkor Borostyán is elmosolyodott.
Ekkor Kingának eszébe jutott hogy ezúttal eggyel többen vannak. Gondolta beszélget egy kicsit az új szomszéddal is.
- Na és hogy tetszik itt Áron? Jó a hely?
- Igen, nagyon szép istálló.
- Bizony, bizony. Én nagyon szeretem. - mondta mosolyogva Kinga.
- Nekem is nagyon tetszik. Csak sajnos még nem ismerek senkit... persze rajtatok kívül.
- Ne félj hamarosan megismersz mindenkit. Csak vigyázz, kit válogatsz a barátaid közé! Vannak itt páran akik kevésbé barátságosak.
- Ja, főleg a Szörnyennagy rémségesekkel vigyázz! Azoknak általában nem csak a sárkánya agresszív, de maga az ember se túl szimpatikus. - tette hozzá Viki.
- Értem. Milyen sárkányok vannak a leginkább az istállóban?
- Főleg siklók és szörnyennagyok. De amúgy szinte minden fajból van legalább egy vagy kettő. Hátra például ne nagyon menj, arra vannak a Forrkatlanok, de azokhoz mi nem nyúlhatunk. Nem is érdemes, ha csak nem akarod megégetni magad. - folytatta Viki. Eddigre már mind végeztek a csutakolással, a sárkányok már nagyban ettek, így hát ők is hazaindultak.
- Na, akkor majd holnap találkozunk. Sziasztok! - köszönt el Kinga.
- Várj én is megyek! - futott utána Viki.
- Szia Áron! - köszöntek, majd kimentek az ajtón.
- Sziasztok! - kiáltotta utánuk Áron is. Kilépett a boxból, becsukta az ajtót majd elköszönt Jégkásától.
- Na, szerbusz Jégkása. Holnap találkozunk. Addig meg ne csinálj zűrt, oké? - Jégkása megnyugtatóan morgott.
- Jó éjt! - mondta végül Áron és ő is hazament.
2014. június 13., péntek
Köszöntő - Szereplő bemutatás
Szerbusztok! Üdvözlök mindenkit a blogomon. Most adnék nektek egy gyors leírást a blog lényegéről:
Először is: a blog szorosan összefügg a HTTYD-vel!!! (Magyar nevén: Így neveld a sárkányodat). Egy saját kis történetem szeretném itt leírni nektek. A történet ideje: a JELEN! Egy apró változtatással... még élnek sárkányok. Ez az apró tény, máris fenekestül felforgatja a világot. Legalábbis a mai világhoz képest. Hiszen ott már természetes hogy mindenki sárkánnyal a vállán megy át a parkon, vagy hogy autók helyett sárkányok ácsorognak a parkolóban. (Azt persze mondanom sem kell, egy ilyen világban aztán el kell a tűzoltó!). A forgalom a felére csökkent! Legalábbis a földön... Az emberek sárkányháton repülnek munkahelyükre, így a forgalom csak a levegőben érvényesül. Egy ilyen világban már nincs is szükség autóra! Még a buszt is Csonttörő helyettesíti! Én szívesen laknék ilyen helyen... na de akkor végre térjünk rá a szereplőkre is!
Kinga:
15 éves, egészen magas lány. Barna, hosszú, egyenes haja van, és szemei is szintén barnák. (Mutatnék róla képet, de megkért, ne mutassam az arcát). Kedvenc hobbija a sárkány-lovaglás. Van is egy sárkánya: Borostyán (rá még külön kitérek). Gyakran indulnak is versenyeken. Nagyszerű páros. Mindig nagyot aratnak.
Kinga az apjával él a belvárosban. Az anyja már 2 éves korában meghalt. Előtte egy nagy farmon éltek, de aztán az apja eladta és elköltöztek. De Kinga fejébe vette, hogy egyszer visszatér a farmer élethez. Ahova természetesen viszi magával Borostyánt is. Addig is a sárkányt egy, a város szélén fekvő "lovardában" szállásolták el. Nem ritkák az ilyesféle "sárkányoldák", bár ők a rend kedvéért inkább angol nevén: "DragonHouse"-nak hívják.
Kinga is olyan mint egy átlag kamasz lány. Reméli hogy majd egyszer eljuthat kedvenc együttese koncertjére, ahol az énekes őrülten szerelmes lesz belé, és elviszi Kaliforniába, Los Angeles-be, és ahová még várja a nagyérdemű közönség. Aztán a turné után meglesz az esküvő, stb, stb... Nem, nem, csak vicceltem! Kinga egészen máshogy gondolkodik a szerelemről! Nem siet el semmit, még várja az igazit.
Viki:
Szintén 15 éves lány, de kicsivel alacsonyabb Kingánál. Hosszú, szőke hajú. A szemei kékek. Egy DragonHous-ba járnak Kingával. Ott ismerkedtek meg, még jó régen, és azóta is legjobb barátnők Az ő sárkánya Liliom. Az egyetlen a csapatból akinek nincsenek zűrös családi ügyei. Mindkét szülője él, mégpedig boldog házasságban. Ahogyan azt mindenki tervezi. Van egy öccse: Csanád, ő 8 éves. Már születése óta ugyanabban a házban laknak. Szinte teljesen ellentéte Kingának. Míg Kinga mindent többször átgondol, ő őrült ötleteivel mindig bajba sodorja a társaságot. Nagy szerelme Martin, a tulajdonos és egyben "lovászfiú", aki vagy 10 évvel idősebb, és rá se hederít a lányra, de hát a szerelemnek nem mérvadó az ilyesmi.
Áron:
14 éves fiú. Szintén Barna hajú, de zöld szemű. Árva, szülei csecsemő korában meghaltak. Nevelőszüleivel nem régen költözött a környékre. Hozta magával saját sárkányát is: Jégkását. Őt eredetileg nem tarthatta volna meg, a nevelőszülei nem szeretik a sárkányokat. Így Áron kérése, a bébi sárkányra vonatkozólag, süket fülekre találtak. Csupán annak köszönhető, hogy Jégkása mégis van neki, hogy egyszer a bentlakásos suliban, egy kiránduláson az erdőben, egy fa mögött ráakadt a tojására. Kikeltette, gondját viselte, s végül felnevelte (persze mindezt titokban). A szülei csak akkor tudták meg mikor már nem lehetett elválasztani tőle, mert már a gazdájának tekintette. Így a nyakukon maradt. Ők kertes házban laktak. Szép nagy kertjük volt, tökéletesen elfért volna még ott egy sárkány. De a kiállhatatlan nevelőszülők nem állhatták hogy egy sárkány legyen a kertben. Így hát ő is ment a DragonHousba.
Borostyán:
Ő Kinga sárkánya. Zöld színű nőstény Siklósárkány. Világos hassal, barna tüskékkel. Itt is van:
Szelíd jószág, kedves, engedelmes. De gyors mint a villám és ha kell halálos! De pánikra semmi ok! Amíg nem fenyegeted a gazdáját, nem eshet bajod. Kinga remekül kiképezte, minden alapvető parancsot ismer és megért több mint 30 kézjelet!!! Köztudottan okos sárkány. Díjnyertes sárkányhoz méltóan, övé az egyik legszebb box a DragonHousban.
Liliom:
Viki sárkánya, és egyben Borostyán legjobb barátja. Szintén nőstény. Lila, citromsárga tüskékkel.
Lehetséges hogy Borostyán rokona. Állítólag ugyanaz az apjuk, de Liliom az anyakönyvben apátlanul szerepel. Tehát ismeretlen az apja. Sokban hasonlít Borostyánra. Például a hűségében. De csak fele annyira okos mint ő. Viszont minden buliban benne van. Kissé hirtelen haragú. De általában mókás és szórakozott.
Végül pedig:
Jégkása:
Ő is sikló (ez a legelterjedtebb faj, talán a Szörnyennagy rémséget leszámítva). Viszont ő hím!
Bizony így néz ki. Nekünk talán csak egy átlagos sárkány, de sikló szemmel nézve egészen jóképű. a Csajozás nagymestere, de minden nőstény csak rövid ideig érdekli. Talán egyetlen egyet leszámítva...
Hát azt hiszem, ma már éppen eleget írtam. Ez egy kimerítő jellemzés volt a jövőben kibontakozó történet szereplőiről. Na de azt majd legközelebb. Addig is viszlát!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)